Nem az atomkor találmánya. Csak éppen akkor még nem télikertnek, hanem üvegháznak mondták. Múltjára a legszebb bizonyíték az 1851-ben Londonban épített, 1936-os tuzvészben leégett Kristálypalota. A váz alig néhányfajta öntöttvas elembôl készült, így a többhektárnyi területet rekordnak számító idô (39 hét) alatt építteték be. Noha a hatalmas kiállítási csarnokban elsôsorban a kor ipari termékeit mutatták be, az impozáns épületet azonban egy mukertész, Sir Joseph Paxton tervezte.

Egy autó néhány százalékos fogyasztáscsökkentése még ma is nagyobb szenzáció, mint egy ház alternatív (például nap-) energiával való futése. Kevesen tudják, hogy az ökoszisztémán alapuló, részben még kísérleti építési-üzemeltetési technológiák akár 40-50 százalékos energiamegtakarítást is eredményezhetnek. A télikert ugyanis, megfelelô kialakítással és mérettel, nemcsak hôtermelôként, hanem akár nyári klímaberendezésként is jól funkcionál.

A médiában egyre gyakrabban emlegetett, rossz hangzású üvegházhatás a valóságos üvegházban nagy szolgálatot tesz a lakóknak. A ház legfrekventáltabb déli vagy délnyugati oldalára telepítve, napcsapdaként járulnak hozzá télen a futési számláink csökkentéséhez. Az elômelegített levegôvel átöblített nappali helyiségekben nem csak energiát spórolunk, de némiképp a közmuvektôl is függetleníthetjük lakásunkat.

Az év legmelegebb hónapjaiban gyakran szenvedünk a légkondicionáló nélküli autókban. Ehhez hasonlóan a rossz tervezésu üvegépítmény könnyen teheti szó szerint pokollá a benne lévô helyiséget, ezért nem szabad megfeledkeznünk nyári hôvédelmérôl. Bár az épület elé ültetett lombhullató fák megbízható megoldásnak tunnek, csakhogy azt a jó néhány évet is ki kell bírnunk valahogy, míg azok megnônek.

A homlokzat elé telepített télikertben a gondos számítások alapján tervezett és kialakított ablakok nyitott állapotban kürtôhatást idéznek elô, így a felmelegedés során egyre intenzívebbé váló légmozgás megfelelôen huti az érintett falakat.

A legtöbb ember számára a télikert nem holmi "ökokazán" vagy "ökoventilátor", nem ezért épít üvegházat. A városok egyre fogyó zöldje és a természettel való kapcsolat a fô motívum. A kísérleti házak futurisztikus képzôdményei helyett nyugalmat su-gárzó, organikus formákra vágynak, amelyeknek persze nem feltétlenül múlt századi anyagokból épülniük.

Hagyományosnak mondott anyagokból is készülhet korszeru üvegház, éppen úgy, mint bármilyen más könnyuszerkezetes bôvítmény, ahol a váz elemei közé ez esetben természetesen fényáteresztô anyag kerül. Lakásoknál, családi házakban a szárított fa és a hôszigetelt üveg a legjellemzôbb tradicionális építôanyagok. Biztonsági üveg vízszintes vagy ferde felület esetében kötelezô, függôleges falsíkoknál csak javasolt. "Napkályhánk" teljesítményét azzal fokozhatjuk, ha nagy tömegu sötét (pl. kerámia) padlóburkolatot alkalmazunk.

Összekapcsolása a meglévô épületszerkezettel hagyományos, bárhol beszerezhetô fém kötôelemekkel, szigetelése-tömítése pedig a kereskedelemben megvásárolható tömítôanyagokkal, például poliuretán habbal történhet. Ez esetben nagy tér- és tömegformálói szabadságot nyerünk, eredeti megoldásokra is van mód, de a csomópontok kialakításánál sajnos számolnunk kell a hagyományos technológiáknál gyakrabban elôforduló hibákkal is.

Ezzel szemben technikailag szinte tökéletes a jobbára nyílászárókat gyártó vállalkozások által fejlesztett és forgalmazott elemes üvegház/télikert-rendszer, amely mindent egybevetve egyben a legolcsóbb megoldás is. Ezek a konstrukciók nagyon jó hôszigetelôk (kiváló K-értékkel bírnak), illesztéseik minden elvárásnak megfelelnek. Technológiájuk kipróbált módon vezeti el a felesleges vizet, könnyen tervezhetô és kivitelezhetô a fix mezôk közti nyíló- felület, így a hibalehetôségeket minimálisra csökkenthetjük. Hátránya ugyanakkor a kissé egyhangú megjelenés, bár olykor éppen a semleges külsô az építészeti szándék.

Az optimális tájolás nem csak elhatározás, hanem építési jogszabályok kérdése is. Az üzemeltetés szempontjából fontos ugyanis, hogy a kapcsolódó lakóhelyiségek rendelkezzenek független, a külsô légtérre nyíló ablakkal vagy ajtóval. Klasszikus és magától értetôdô helye a télikertnek a tetôn vagy a tetôtér beépítése mellett van. Íly módon hasznosíthatók az egyébként kevésbé hasznosítható padlásterek. Az épület értékét fokozza, a benne élôknek különleges élmény, ha a lakáshoz saját zöldtetô is tartozik. (Ez utóbbi kialakítása új, vízszintes tetôsík kialakításakor az Európai Unió számos országában, így például Németország különbözô tartományaiban is, már kötelezô.)

Nem szorul különösebb magyarázatra, miért jelent nagy élményt a téli hónapokban zöld, lombhullató fák és virágok közt ebédelni. A nappali térhez kapcsolódó és fedett teraszként is funkcionáló télikertben viszonylag huvös idôben, a késô ôszi vagy kora tavaszi hónapokban is magasabb a hôérzet, mint amit a hômérô mutat, így al-kalmas huzamosabb tartózkodásra is. A lakás többi helyiségeivel azonban csak akkor célszeru egybenyitni, ha a bennük lévô levegô tényleges hômérséklete megegyezik.


Áder József